Gyülekezet - Törökbálinti Református Egyházközség

Az alábbiakban megismerheti

Gyülekezetünk történetét

A gyülekezet története

írta: Hadikné dr. Végh Katalin presbiter

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék…” (Ef 2, 8-10)

Példa nélkül való, ahogy a törökbálinti reformátusság egy teljesen katolikus népességű településen meg tudott gyökeresedni. Az isteni kegyelem kiáradásának kézzel fogható példája ez. De emellett a gyülekezet tagjainak kitartó, áldozatos munkájának, valamint erős hitének köszönhetően hetven éven keresztül képes volt fennmaradni háborús időszakokban, a szocializmus vallásellenes körülményei között, és napjaink minden értéket megkérdőjelező világában.

Ha végigolvassuk egyházközségünk történelmét, lépten-nyomon észrevehetjük benne azokat az eseményeket, amelyeket a nem hívő emberek véletlennek, a hívők pedig az isteni gondviselés megnyilvánulásának tekintenek. Ez a kegyelem, mint egy láthatatlan vonal húzódik végig gyülekezetünk történelmének lapjain. Gyülekezetünk újkori történelmének első adata 1920-ból való. Ez az adat arról tudósít, hogy a törökbálinti reformátusság a budafoki egyházközség filiája (leányegyházközsége) Demjén István budafoki lelkipásztor szolgálati körébe tartozik.

Kis közösség volt

A kis lélekszámú reformátusság Pásztor Károly helyi gyógyszerész lakásán gyűlt össze, ahol a Budafokról kijáró lelkész hetente tartott istentiszteleti alkalmakat. (Pásztor Károly révén került az első sárgaréz úrvacsorai kehely az egyházközség tulajdonába). A Pesti Református Egyházmegye 1933.évi október 5-én Budapesten tartott közgyűlésén mondták ki a Törökbálinton lakó reformátusok fiókegyházzá történő alakulását. 1936. június 1-jén Tóth Lajost nevezték ki a törökbálinti fiókgyülekezet gondozó lelkészévé. Erre az időszakra tehető a törökbálinti reformátusság hitéletének megerősödése.

A háború

Hetente tartottak bibliaórát és istentiszteletet, kezdetben magánházaknál, majd később pedig a törökbálinti leányiskola épületében. A háborús pusztítások és veszteségek, az itteni svábságot ért tragikus történések megviselték az embereket, rengetek tragikus eseményt kellett átélniük. Ám ezekben a zűrzavaros időkben született meg a legfontosabb lépés gyülekezetünk életében: 1946-ban a közgyűlés kimondta a budafoki egyházmegyétől való elszakadást, az önállósodást, a független gyülekezet lelkipásztora Csia Lajos lett. Csia Lajost Czibor József váltja majd a gyülekezet lelki vezetőjeként.

Az önállósodás

Czibor József nagy érdeme, hogy 1948-ban sikerült kiharcolnia a fiókegyház anyásítását: megszülethetett az önálló törökbálinti egyházközség. 1948. december 8-án az egyházkerületi közgyűlés határozata törvényesítette a kiválást és az önállósodást. 1962. június 24-én beiktatják az új lelkipásztort, Czirják Lászlót, aki 1989-ig szolgál a gyülekezetben. Őt László Tünde követi, aki 1989-től a gyülekezet lelkipásztora. Az ő idejében épült meg az új templom és a parókia. László Tündét Saja Zsolt, őt pedig Szaszák Imre követi a gyülekezet szolgálatában a nyugdíjazásáig.

Az önállósodás

A gyülekezet jelenlegi lelkésze Kis Gergely Márton nagytiszteletű úr. Áldásos tevékenysége következtében, valamint a nagytiszteletű asszony támogatásával egyre több hívő látogatja a gyülekezeti programokat, istentiszteleteket. Jelentős esemény volt a reformáció 500. évfordulója tiszteletére rendezett programsorozat, amely a városunkban is nagy visszhangra talált. Jól megfigyelhető a gyülekezet létszámának gyarapodása a fiatalok körében. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gyülekezet évről évre erősödik, nemcsak a lélekszámát tekintve, hanem ez a megerősödés lelki életünk területén is megfigyelhető.

ÍGY TÖRTÉNT A

Templomépítés

A felsorolt neveken túl számtalan gyülekezeti tag munkája és imádsága segítette az építkezést, ismerve az igét:
„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze (2Tim 2,3).”
Legyen áldott szolgálatuk! Ezzel az emléktáblával mond köszönetet és ad hálát az előtte járó nemzedék példamutató hitéért és kiállásáért a Törökbálinti Református Egyházközség és a Presbitérium.

Egy emberként

Ezt követően reformátusok és katolikusok, törökbálintiak és innen elszármazottak egy emberként fogtak össze, hogy megvalósuljon a rég áhított álom: temploma legyen a gyülekezetnek. Törökbálint testvérvárosának, Süssennek a polgárai (törökbálinti német ajkú lakosság egy jelentős részét ide telepítették ki), valamint a süsseni evangélikus egyházközség hathatós támogatásával befejeződött az építkezés, és a gyülekezet az elvégzett munkáért 1995. szeptember 10-én ünnepi istentisztelet keretei között adott hálát.

Adományozók

Anna és Adolf Vetter (Süssen)
Dieter Rudolp (Süssen)
Fa. Keller Bau (Süssen)
Friedrich Häderle (Süssen)
Gerda Schwenger (Süssen)
Hans Bühler (Süssen)
Hans-Helmut Kellenbenz (Süssen)
Hedwig és Wilhelm Häderle (Süssen)
Helen Häderle (Süssen)
Karl Zoller (Süssen)
Margit Casanova (Salach)
Dr. Vörös Károly
Özv. Hutera Jánosné (Törökbálint)
Török György és Gáznár Tibor a márványburkolatot fektették le
Vaszilits-Halász házaspár a reflektorokat adományozták a tolerancia jegyében

Törökbálinti református egyházközség

A harang története

A Csongor-harang története
(elhangzott a gyülekezet fennállásának 70. évfordulóján 2018-ban a Kossuth Rádió Déli harangszó című műsorában)

Mutass többet

Törökbálinti Református Egyházközség
2045 Törökbálint, József Attila u. 31.

Lelkipásztor
Kis Gergely Márton
Mobil: +36 30 639 6441

Hittanoktató
Kis Stefánia
Mobil: +36 30 435 0544

Hivatali fogadóidőpontok
Vasárnap: 11-12
Időpont-egyeztetéssel bármikor.

Elérhetőségek

Bankszámlaszám

GIRO: 10918001-00000429-19890002 HUF
IBAN: HU98 1091 8001 0000 0429 1989 0002

Adatvédelmi nyilatkozat Sütik Felhasználási feltételek Impresszum

Bankszámlaszám

GIRO: 10918001-00000429-19890002 HUF IBAN: HU98 1091 8001 0000 0429 1989 0002