Ha végigolvassuk egyházközségünk történelmét, lépten-nyomon észrevehetjük benne azokat az eseményeket, amelyeket a nem hívő emberek véletlennek, a hívők pedig az isteni gondviselés megnyilvánulásának tekintenek.
Ha végigolvassuk egyházközségünk történelmét, lépten-nyomon észrevehetjük benne azokat az eseményeket, amelyeket a nem hívő emberek véletlennek, a hívők pedig az isteni gondviselés megnyilvánulásának tekintenek.
Ez a kegyelem, mint egy láthatatlan vonal húzódik végig gyülekezetünk történelmének lapjain. Gyülekezetünk újkori történelmének első adata 1920-ból való. Ez az adat arról tudósít, hogy a törökbálinti reformátusság a budafoki egyházközség filiája (leányegyházközsége) Demjén István budafoki lelkipásztor szolgálati körébe tartozik. A kis lélekszámú reformátusság Pásztor Károly helyi gyógyszerész lakásán gyűlt össze, ahol a Budafokról kijáró lelkész hetente tartott istentiszteleti alkalmakat. (Pásztor Károly révén került az első sárgaréz úrvacsorai kehely az egyházközség tulajdonába). A Pesti Református Egyházmegye 1933.évi október 5-én Budapesten tartott közgyűlésén mondták ki a Törökbálinton lakó reformátusok fiókegyházzá történő alakulását. 1936. június 1-jén Tóth Lajost nevezték ki a törökbálinti fiókgyülekezet gondozó lelkészévé. Erre az időszakra tehető a törökbálinti reformátusság hitéletének megerősödése: hetente tartottak bibliaórát és istentiszteletet, kezdetben magánházaknál, majd később pedig a törökbálinti leányiskola épületében. A háborús pusztítások és veszteségek, az itteni svábságot ért tragikus történések megviselték az embereket, rengetek tragikus eseményt kellett átélniük. Ám ezekben a zűrzavaros időkben született meg a legfontosabb lépés gyülekezetünk életében: 1946-ban a közgyűlés kimondta a budafoki egyházmegyétől való elszakadást, az önállósodást, a független gyülekezet lelkipásztora Csia Lajos lett. Csia Lajost Czibor József váltja majd a gyülekezet lelki vezetőjeként. Czibor József nagy érdeme, hogy 1948-ban sikerült kiharcolnia a fiókegyház anyásítását: megszülethetett az önálló törökbálinti egyházközség. 1948. december 8-án az egyházkerületi közgyűlés határozata törvényesítette a kiválást és az önállósodást. 1962. június 24-én beiktatják az új lelkipásztort, Czirják Lászlót, aki 1989-ig szolgál a gyülekezetben. Őt László Tünde követi, aki 1989-től a gyülekezet lelkipásztora. Az ő idejében épült meg az új templom és a parókia. László Tündét Saja Zsolt, őt pedig Szaszák Imre követi a gyülekezet szolgálatában a nyugdíjazásáig. A gyülekezet jelenlegi lelkésze Kis Gergely Márton nagytiszteletű úr. Áldásos tevékenysége következtében, valamint a nagytiszteletű asszony támogatásával egyre több hívő látogatja a gyülekezeti programokat, istentiszteleteket. Jelentős esemény volt a reformáció 500. évfordulója tiszteletére rendezett programsorozat, amely a városunkban is nagy visszhangra talált. Jól megfigyelhető a gyülekezet létszámának gyarapodása a fiatalok körében. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gyülekezet évről évre erősödik, nemcsak a lélekszámát tekintve, hanem ez a megerősödés lelki életünk területén is megfigyelhető. Áldás, békesség! Hadikné dr. Végh Katalin presbiter